TERMÉSZETI HADVISELÉS KONTRA KLÍMAVÁLTOZÁS, 1. rész (CLIMATE CHANGE IS A PRETEXT FOR NATURAL WARFARE, Part 1)

Milan Meszaros, Alpha Group Laboratories Association

Article comments

A 2009. december 7-18. között megrendezett Koppenhágai Klíma Csúcs kudarcának valódi okai. (The intrinsic reasons of failure of COP15 Copenhagen, 7-18 December 2009. "More than a decade after the 'trial of the 21st century' in an explosive and provocative new paper unlike anything you have ever read.") Az átdolgozott tanulmány 1. része 2010. február 22-én került publikálásra, frissítésére pedig 2010. március 9-én. TÖBB, MINT 1000 LETÖLTÉS TÖRTÉNT 2010. FEBRUÁR 22. ÉS 2011. FEBRUÁR 16. KÖZÖTT.

Abstract

A tanulmány röviden áttekinti a természeti –a meteorológiai és geofizikai stb.– hadviselés lényegét, jelenlegi állását, formáit, eszközeit és hatásait. A természeti hadviselés lényege a környezet irányított megváltoztatásának –vagyis a környezetmódosító technikák alkalmazásának– fegyverként való használata. Nem valószínû, hogy a gyorsulónak tûnõ éghajlatváltozásért kizárólag a természeti hadviselés a felelõs. Az viszont egyértelmûen állítható, hogy nincs ember a földön, aki meg tudná becsülni e gyorsulásban a természeti hadviselés arányát.

A 2040-es évek közepéig terjedõ idõszak nagy valószínûséggel a természeti és kibernetikai hidegháború korszaka lesz. Ezek a hadviselési formák –kisebb ráfordítás mellett– sokkal nagyobb pusztítást okozhatnak emberben és környezetben egyaránt, mint a "hagyományos" hadviselés. (A hagyományosba beleértve a nukleáris hadviselést is.) Az új hadviselési formák –alapvetõ különbözõségük mellett is fennálló– közös elõnye, hogy: 1. A világ bármely pontján szinte azonnal bevethetõk; 2. Alkalmazásuk esetén általában nem ismert a támadás forrása; 3. Az ezeket alkalmazó országok nem alkotnak ”zárt klub”-ot –mint amit például az atomsorompó szerzõdés korlátoz–, hanem ennek bárki tagja lehet. (E három pontot illetõen hasonlóságot mutatnak a terrorizmussal. A 2. pont miatt a kibernetikai terrorizmus és bûnözés kiszámíthatatlan pályákra fogja terelni az új hadviselést.) Az ilyen támadások nemcsak az egyes infrastruktúrák –áramellátás, telekommunikáció, közlekedési-, szállítási- és más logisztikai hálózatok, gazdasági szektorok (pl. élelmiszeripar), vagy a vízellátás– részleges vagy teljes megbénítását idézhetik elõ (cyber hadviselés), hanem a teljes fizikai megsemmisüléshez is vezethetnek (természeti hadviselés).

A megújuló energia-forrást hasznosító erõmûvek –külön-külön ugyan sokkal kisebb mértékben, de– ugyanazokat a természeti erõforrásokat használják, mint a természeti hadviselés. Ezért, a természeti hadviselés is képes a nemzetek megújuló energia-forrást hasznosító erõmûvei teljes flottájának megsemmisítésére. Azonban, a megújuló energiákkal való kapcsolatnak más vonatkozásai is vannak. Ugyanis, a megújuló energiák kitermelése ugyanúgy a természeti erõforrásokat –a metastabil vagy relatíve instabil körfolyamatokba zárt energiákat– használja (tereli más pályákra), mint a természeti hadviselés. A megújuló energiaforrásokat hasznosító erõmûvek ugyan nem olyan intenzitásal (nem lavina-szerûen vagy kaszkád-megsokszorozódással) termelik ki a földi körfolyamatok energiáit, mint ahogy azt a természeti hadviselés teszi, ennek ellenére a megújló energiák kitermelésének részesedése a Föld energiaháztartásából már ma is összemérhetõ a természeti hadviselés által más pályákra terelt energia-áramlásokkal. Vagyis, a megújuló energiák kitermelése az éghajlatváltozást katalizálja, nagyobb arányú kitermelésük pedig a természeti hadviselés spontán és random formája, ami felér egy kontroll nélküli, meglódult klímaváltozással.

Fentiek miatt a környezet és klímavédelemben, valamint az energiapolitikában paradigma-váltásra van szükség. (Ezt indokolja a Koppenhágai Klíma Csúcs kudarca is.) A tanulmány kijelöli a változás irányait is.